2025 június 20-án lehetőségem nyílt részt venni intézményünk központjába szervezett különleges szakmai napon, ahol a mindfulness, vagyis a tudatos jelenlét módszerével ismerkedtünk meg. Bár korábban már hallottam erről a szemléletről, most először éltem meg, mit jelent valójában figyelemmel és elfogadással jelen lenni – nemcsak a munkában, hanem önmagam számára is.
A képzést Dudásné Szerafi Anita, Mindfulness Tanár és Coach vezette – mély empátiával, tapasztalattal és olyan hitelességgel, ami már önmagában is inspiráló volt. Nem elméleteket tanultunk, hanem át is éltük azt, amiről szó volt. Együtt lélegeztünk, figyeltünk, mozdultunk – és közben észrevétlenül tanultunk. Nemcsak módszereket, hanem újfajta jelenlétet.
Játékosan, mégis komolyan
A nap során sok olyan gyakorlatot próbáltunk ki, amelyeket – akár már másnap – be lehet építeni egy nevelőszülői család életébe, vagy egy gyermekotthon hétköznapjaiba. Nem kellett különösebb eszköz, csak idő és figyelem: érzékelőséták, légzőgyakorlatok, mozgásos aktivitások, és olyan beszélgetésindító játékok, amelyek segítenek kapcsolódni – magunkhoz is, a gyerekekhez is.
A legmeghatározóbb számomra az a felismerés volt, hogy a „segítő jelenlét” valóban kulcs lehet – nem mindig kell megoldani vagy tanácsot adni, elég, ha ott vagyunk, figyelünk, nem bírálunk. Ez persze nem könnyű – különösen, ha fáradtak vagyunk, ha egy gyermek agresszívan vagy elutasítóan viselkedik. De a mindfulness pont ebben segít: hogy a saját reakcióinkat is észrevegyük, és ne automatikusan, hanem tudatosan válaszoljunk.
„Nem kell sok – csak napi pár perc”
A tréning végén kézhez kaptuk az oktató által összeállított Trauma-tudatos mindfulness gyakorlatgyűjteményt, amely kifejezetten gyermekvédelmi szakemberekre szabott. Számomra ez azért is értékes, mert nem elvont tanácsokat tartalmaz, hanem egyszerű, mégis hatásos eszközöket – amiket akár egy feszült reggelen is elő lehet venni.
Az utolsó körben, amikor mindenki megosztotta a benyomásait, visszatérő gondolat volt: „ezt rendszeresen kellene.” Nem nagy dolgokról beszéltünk – elég lenne pár perc naponta. Egy lélegzetvételnyi idő, egy halk figyelem, egy türelmes pillanat. És ezekből a kis jelenlétekből születhetnek a nagy változások – bennünk is, a gyerekekben is.
Köszönettel
Ez a nap számomra nemcsak egy új módszertan elsajátítását jelentette, hanem egy mélyebb megértést is: hogy milyen sokat számít az, hogyan vagyunk jelen a gyerekek életében. Köszönöm a szervezőknek, a kollégáknak, akik nyitott szívvel vettek részt, és különösen Dudásné Szerafi Anitának, aki nemcsak tanított, hanem példát is mutatott.
Ha van egy módszer, ami egyszerre segíti a gyerekeket és minket, segítőket is – akkor az talán a legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak. És ezt most tényleg megtapasztaltuk.
Pékné Lukács Márta