Eszter 19 éves, és már most pontosan tudja, mit szeretne kezdeni az életével: alkotni, rajzolni, kifejezni magát a művészeten keresztül.
Eszter 2017 óta él a Kosárfonó utcai lakásotthonban, előtte családban nevelkedett. Már kiskorától lenyűgözték a rajzok, a színek és a formák világa. A ceruza és a papír mindig ott volt a keze ügyében – először csak játékból, később már tudatosan kezdett alkotni.
Általános iskolában több rajzversenyt is megnyert, grafikus szakkörre járt, és hamar kiderült, hogy különleges érzéke van az ábrázoláshoz. Fejlesztőpedagógusa biztatta, hogy vegye komolyan a tehetségét – és ez a támogatás döntőnek bizonyult. Már nyolcadikos korában eldöntötte: a rajz lesz a jövője.
Felvételizett a Medgyessy Ferenc Gimnázium képzőművészeti szakára, ahol most, végzős évében már magabiztosan és hatalmas lelkesedéssel dolgozik. Itt érezte igazán, hogy a művészet több, mint hobbi – életforma.
Eszter legszívesebben embereket rajzol: arcokat, mozdulatokat, hangulatokat. Sokáig egy kezdő alkotóknak szóló alkalmazásban osztotta meg a munkáit, majd az app megszűnése után az Instagramon folytatta. Ma már inkább csak a barátainak mutatja meg új alkotásait, de a rajz azóta is mindennapjai része.
Minden nyáron Kékedre utazik egy alkotótáborba, ahol más fiatal művészekkel együtt dolgozik, tanul és kiállítja a műveit.
Tehetségét több helyen is elismerték: sikeresen szerepelt a Rubeus pályázaton, a Nyilas Misi Tehetségprogramban, valamint a Nemzet Fiataljaiért Tehetségösztöndíjban is.
A jövőre nézve több irány is érdekli: a MOME animáció szakát, az Eszterházy Károly Egyetem tervezőgrafikus képzését és a Képzőművészeti Egyetem média-művészet szakát is fontolgatja.
Bármerre is indul, egy dolog biztos:
Eszter művészként szeretné elképzelni a jövőjét – alkotóként, aki képeivel érzéseket, történeteket és embereket mutat meg.
„A rajz az én nyelvem” – mondja Eszter mosolyogva.
És aki látta a munkáit, pontosan tudja, hogy igaza van.