Egy évvel ezelőtt ott ültem az iskola igazgatója előtt, s hallgattam, hogy ez a fiú nagyon okos, de rossz hatással van az osztályközösségre… ekkor őt még nem is láttam. Problémákkal és rossz gondolatokkal küzdött, hibáztatta magát, és mindenki mást.
Az idő és a törődés lassan beindította a változást, úgy ahogy az általában nálunk lenni szokott. Iskolaváltás, új közösség, új barátok, de sok régi arc is van körülötte. Szeret a középpontban lenni, mindenkiről és mindenről tudni. Figyelme és baráti szeretete olykor példaértékű, máskor idegesítő. A jelenleg szakácsnak tanuló fiatal képes szolidaritásból haját kopaszra levágni, együtt sírni és nevetni sorstársaival.
Egy nap hazajön, és azt mondja a terveink megbeszélésekor: „megyek versenyre! Nekem nem jó az az időpont” … még ő sem tudta megmondani, hogy milyen verseny, történelem, irodalom és minden más. Majd az iskolai fordulókat, követte a Megyei megmérettetés, s aznap minden gyerek és felnőtt úgy tért be a lakásotthonba, hogy: „Janikáról tudtok valamit?” – izgult mindenki, de ő ezt is megcsinálta. Továbbjutott az Országos döntőbe.
2024. április 27. Szombathely. Már az előtte való napokban a felkészítő tanáraival együtt mi is nagyon izgultunk, készülődtünk. Tele bizonytalansággal, gyomorgörccsel, úgy ahogy az ilyenkor lenni szokott. Az elméleti részt követően a gyakorlati versenyfeladatnál Kittenberger Kálmán életét megszemélyesítő 17 éves HORVÁTH JÁNOS az Országos Szakképző Iskolai Közismereti Tanulmányi verseny (OSZKTV) Humán döntőjén 5. helyezést ért el. Mi a „nagycsalád” természetesen mindannyian nagyon büszkék vagyunk rád, és kitartást, egészséget, sok boldog hosszú életet kívánunk neked… és még sok-sok döntős helyezést, elismeréseket, együtt panaszkodást együtt nevetést, mókázást, tanulást J