A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Nevelőszülői Hálózat egyik nevelőszülői családjában 2026. szeptember 16-án olyan helyzet alakult ki, amelyre senki nem számított: egy 17 éves fiatal hirtelen rosszul lett, remegni kezdett, elvesztette az eszméletét, majd leállt a légzése.

A nevelőszülő azonnal segítséget kért, miközben a házban lévő 16 éves fiú felismerte, hogy nevelt testvére nagy bajban van. A segélyhívó diszpécser telefonos irányításával pedig olyan dolgot tett, amelyre talán még felnőttként is nehéz lenne felkészülni: megkezdte az újraélesztést, mellkasi kompressziókat alkalmazva.

Nem tudjuk, hány perc telt el. Azt viszont tudjuk, hogy abban a néhány percben egy fiatal fiú nem pánikolt, hanem cselekedett.

A helyszínre rövid időn belül megérkezett a mentőszolgálat. A mentőszolgálat munkatársai még hosszú ideig folytatták az ellátást, mielőtt a gyermeket kórházba szállították.

A vizsgálatok során kiderült, hogy súlyos epilepsziás roham okozta a közvetlen életveszélyt. Megkapta a szükséges kezelést, és szeptember 23-án hazatérhetett.

Ma már jól van. ❤️

Mi pedig szeretnénk megállni egy pillanatra, és kimondani: büszkék vagyunk.

Büszkék vagyunk arra a 16 éves fiúra, aki egy rettenetesen nehéz pillanatban nem fordult el, hanem segített.

Büszkék vagyunk a nevelőszülőre, aki azonnal felismerte a helyzet súlyosságát, és segítséget kért.

És hálásak vagyunk a mentésirányításnak, a mentőszolgálat munkatársainak és mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a történet ma már jó hírről szólhasson.

A gyermekvédelemről sokszor hallunk nehéz, szomorú történeteket. De vannak olyan pillanatok is, amelyek megmutatják, mit jelent egymás mellett állni, felelősséget vállalni, odafigyelni és segíteni.

Mert a gyermekvédelem nemcsak intézményekről, szabályokról és nehézségekről szól, hanem mindenekelőtt emberekről. Gyermekekről, akik vigyáznak egymásra, és felnőttekről, akik mellettük állnak akkor is, amikor igazán nagy szükség van rájuk.

Ez a történet róluk szól.

Egy 16 éves, nevelésbe vett fiú története, aki ebben a pillanatban nemcsak társ volt, hanem segítő és életmentő.

És talán ez az egyik legszebb dolog, amit egy közösség adhat egy gyermeknek: megtanítani arra, hogy számít a másik ember élete, és hogy a bajban nem vagyunk egyedül.

Köszönjük, hogy példát mutattatok emberségből, lélekjelenlétből és összetartásból.

A program legfontosabb célja az volt, hogy a fiatalok önismerete és önbizalma fejlődjön, miközben megtanulják bátrabban kifejezni érzelmeiket, gondolataikat, és könnyebben kapcsolódjanak egymáshoz. A zene ehhez különleges eszköznek bizonyult: egyszerre adott lehetőséget az egyéni kibontakozásra és a közösséghez tartozás megélésére.

A zene ugyanis olyan projektív eszköz, amely lehetőséget teremt a bennünk rejlő, sokszor nem tudatos érzelmek kifejezésére és feldolgozására. Nem szükséges hozzá különleges előképzettség vagy tudás – a zene mindenki számára elérhető. Segíthet megérteni önmagunkat, oldani a feszültségeket, feldolgozni az érzéseket, miközben közösséget is teremt.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program megvalósításához jelentős segítséget nyújtott a Tesco „Start a jövőért” program támogatása. A támogatásnak köszönhetően az alapítvány bővíthette a zenei és önismereti foglalkozásokhoz szükséges eszközállományát. Új hangszerek, mikrofonok és erősítő segítették, hogy a fiatalok számára még tartalmasabb, élményalapú foglalkozásokat lehessen megvalósítani.

A legnagyobb eredmény azonban nem pusztán a beszerzett eszközökben mérhető. Sokkal inkább abban, ami a közös zenélés során létrejött: a fiatalok között kialakuló kapcsolatokban, a közös alkotás örömében és abban a felszabadultságban, amelyet a zene képes megteremteni.

A foglalkozásokon és próbákon a résztvevők megtapasztalhatták, milyen érzés együtt létrehozni valamit. Egy dallamot, egy ritmust, egy közös produkciót – valamit, ami mindannyiuk munkáját és jelenlétét tükrözi. A zene közös nyelvvé vált, amelyen keresztül örömmel kapcsolódhattak egymáshoz, miközben saját hangjukat is megtalálhatták.

A program egyik különleges eredménye volt, hogy a közös munka nem állt meg a próbaterem falai között. A fiatalok számára fellépési lehetőség is nyílt, így megmutathatták másoknak is, mivé formálódott a közös munka. Egy-egy ilyen alkalom nemcsak élményt jelentett, hanem fontos visszajelzést és sikerélményt is adott a résztvevőknek: azt az érzést, hogy képesek valamire, hogy van érték, amit ők maguk teremtenek.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program így nem csupán egy lezárult projekt története. Egy olyan közös út kezdete, amelyen a zene továbbra is összeköt, önbizalmat ad, teret biztosít az önkifejezésnek, és közösséget épít.

Mert néha elég egy hangszer, egy dallam, egy közös ritmus – és megszületik valami, ami túlmutat a zenén: kapcsolódás, élmény és hit önmagunkban.

.A színes, vidám díszekkel feldíszített fa ezúttal azonban nem csupán a virágkarneváli forgataghoz kapcsolódik. Egy kedves, ugyanakkor fontos üzenetet hordozó történetet is őriz: Samu, a kis sün meséjét.

Samu alakja a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekeket szimbolizálja. Azokat a gyerekeket, akiknek életútja sokszor nehezebb, akiknek már egészen fiatalon olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyekkel kortársaiknak talán soha. Samu tüskéi egyszerre jelképezik a megélt nehézségeket és azt a védelmet, amelyre egy gyermeknek szüksége lehet ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

A mese üzenete ugyanakkor a reményről is szól. A tüskék mögött ugyanis egy érző, szeretetre vágyó és szeretni képes kis sün rejtőzik. Ahogyan minden gyermekben ott van valami különleges és megismételhetetlen: a szeretet képessége, a jóság, az érték és az a belső erő, amely megfelelő támogatással és biztonságos környezetben kibontakozhat.

A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakásotthonaiban és nevelőszülői hálózatában olyan gyermekekről gondoskodnak, akik különböző okok miatt nem nevelkedhetnek vér szerinti családjukban. A szakemberek és nevelőszülők feladata nem csupán az, hogy otthont és biztonságot teremtsenek számukra, hanem az is, hogy segítsenek feldolgozni a múlt nehézségeit, megtapasztalni az elfogadást, és esélyt adni egy kiegyensúlyozottabb, reménytelibb jövőre.

Samu története ezért jóval több egy kedves mesénél. Arra emlékeztet bennünket, hogy a „tüskék” mögött mindig érdemes meglátni a gyermeket – az érzéseivel, értékeivel, vágyaival és szeretetigényével együtt.

A Debreceni Református Nagytemplom Emlékkertjében álló imafa így a Debreceni Virágkarnevál idején nemcsak színekkel, hanem egy fontos üzenettel is gazdagítja a várost: minden gyermek szerethető, értékes, és megérdemli, hogy biztonságban nőhessen fel.