A program legfontosabb célja az volt, hogy a fiatalok önismerete és önbizalma fejlődjön, miközben megtanulják bátrabban kifejezni érzelmeiket, gondolataikat, és könnyebben kapcsolódjanak egymáshoz. A zene ehhez különleges eszköznek bizonyult: egyszerre adott lehetőséget az egyéni kibontakozásra és a közösséghez tartozás megélésére.

A zene ugyanis olyan projektív eszköz, amely lehetőséget teremt a bennünk rejlő, sokszor nem tudatos érzelmek kifejezésére és feldolgozására. Nem szükséges hozzá különleges előképzettség vagy tudás – a zene mindenki számára elérhető. Segíthet megérteni önmagunkat, oldani a feszültségeket, feldolgozni az érzéseket, miközben közösséget is teremt.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program megvalósításához jelentős segítséget nyújtott a Tesco „Start a jövőért” program támogatása. A támogatásnak köszönhetően az alapítvány bővíthette a zenei és önismereti foglalkozásokhoz szükséges eszközállományát. Új hangszerek, mikrofonok és erősítő segítették, hogy a fiatalok számára még tartalmasabb, élményalapú foglalkozásokat lehessen megvalósítani.

A legnagyobb eredmény azonban nem pusztán a beszerzett eszközökben mérhető. Sokkal inkább abban, ami a közös zenélés során létrejött: a fiatalok között kialakuló kapcsolatokban, a közös alkotás örömében és abban a felszabadultságban, amelyet a zene képes megteremteni.

A foglalkozásokon és próbákon a résztvevők megtapasztalhatták, milyen érzés együtt létrehozni valamit. Egy dallamot, egy ritmust, egy közös produkciót – valamit, ami mindannyiuk munkáját és jelenlétét tükrözi. A zene közös nyelvvé vált, amelyen keresztül örömmel kapcsolódhattak egymáshoz, miközben saját hangjukat is megtalálhatták.

A program egyik különleges eredménye volt, hogy a közös munka nem állt meg a próbaterem falai között. A fiatalok számára fellépési lehetőség is nyílt, így megmutathatták másoknak is, mivé formálódott a közös munka. Egy-egy ilyen alkalom nemcsak élményt jelentett, hanem fontos visszajelzést és sikerélményt is adott a résztvevőknek: azt az érzést, hogy képesek valamire, hogy van érték, amit ők maguk teremtenek.

Az „Aki ÉL, zenÉL” program így nem csupán egy lezárult projekt története. Egy olyan közös út kezdete, amelyen a zene továbbra is összeköt, önbizalmat ad, teret biztosít az önkifejezésnek, és közösséget épít.

Mert néha elég egy hangszer, egy dallam, egy közös ritmus – és megszületik valami, ami túlmutat a zenén: kapcsolódás, élmény és hit önmagunkban.

.A színes, vidám díszekkel feldíszített fa ezúttal azonban nem csupán a virágkarneváli forgataghoz kapcsolódik. Egy kedves, ugyanakkor fontos üzenetet hordozó történetet is őriz: Samu, a kis sün meséjét.

Samu alakja a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekeket szimbolizálja. Azokat a gyerekeket, akiknek életútja sokszor nehezebb, akiknek már egészen fiatalon olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyekkel kortársaiknak talán soha. Samu tüskéi egyszerre jelképezik a megélt nehézségeket és azt a védelmet, amelyre egy gyermeknek szüksége lehet ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.

A mese üzenete ugyanakkor a reményről is szól. A tüskék mögött ugyanis egy érző, szeretetre vágyó és szeretni képes kis sün rejtőzik. Ahogyan minden gyermekben ott van valami különleges és megismételhetetlen: a szeretet képessége, a jóság, az érték és az a belső erő, amely megfelelő támogatással és biztonságos környezetben kibontakozhat.

A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakásotthonaiban és nevelőszülői hálózatában olyan gyermekekről gondoskodnak, akik különböző okok miatt nem nevelkedhetnek vér szerinti családjukban. A szakemberek és nevelőszülők feladata nem csupán az, hogy otthont és biztonságot teremtsenek számukra, hanem az is, hogy segítsenek feldolgozni a múlt nehézségeit, megtapasztalni az elfogadást, és esélyt adni egy kiegyensúlyozottabb, reménytelibb jövőre.

Samu története ezért jóval több egy kedves mesénél. Arra emlékeztet bennünket, hogy a „tüskék” mögött mindig érdemes meglátni a gyermeket – az érzéseivel, értékeivel, vágyaival és szeretetigényével együtt.

A Debreceni Református Nagytemplom Emlékkertjében álló imafa így a Debreceni Virágkarnevál idején nemcsak színekkel, hanem egy fontos üzenettel is gazdagítja a várost: minden gyermek szerethető, értékes, és megérdemli, hogy biztonságban nőhessen fel.

Július – kisvasút, hegyi túrák és egy emlékezetes összefogás

Az első turnusban, a téglási lakásotthon táborában már a megérkezés után közös feladattá vált a bevásárlás, később pedig a főzés és az étkezések előkészítése is. A gyerekek nem egyszerűen vendégei voltak a tábornak: aktívan részt vettek a mindennapi teendőkben, esténként pedig beszélgetések, zenehallgatás és falusi séták zárták a napokat.

A hét egyik legnagyobb élménye a pálházai Erdei Kisvasút volt, amely a Zempléni-hegység különleges világába vitte el a csapatot. A kirándulás végül egy nem tervezett történettel is gazdagodott: a csoport lekéste a menetrend szerinti buszt, a következő járatra pedig órákat kellett volna várni. A helyiek azonban azonnal segítséget ajánlottak, így mindenki biztonságosan visszajutott a szállásra. A váratlan helyzet végül az összefogás és az önzetlen segítségnyújtás egyik legszebb tábori emlékévé vált.

A hegyi túrák mellett közös sütögetés, zene és sok beszélgetés is belefért a hétbe. Bár a Nemzeti Összetartozás Hídjának meglátogatása egy lezárás miatt ekkor elmaradt, a gyerekek rugalmasan alkalmazkodtak a programváltozáshoz.

Augusztus – vár, VR, libegő és az Összetartozás Hídja

Néhány héttel később a nyírmártonfalvai lakásotthon csapata érkezett Pusztafalura. A második turnusban hat, 10–16 év közötti gyermek és két kísérő töltött öt napot a településen. Már az első este közös bográcsozással és falusi sétával indult, ráadásul a helyi polgármester jóvoltából a gyerekek egy új VR-termet is kipróbálhattak.

Másnap gyalogosan vették célba Füzér várát, ahol a természetjárás és a történelem egyszerre került közelebb hozzájuk. Este a VR-szemüvegek segítségével Pusztafalut és környékét egészen más szemszögből – akár madártávlatból – is felfedezhették.

A folytatásban Füzérradvány, Pálháza és a kisvasút következett, este pedig tánc és karaoke a tábortűznél. Az egyik legizgalmasabb nap Sátoraljaújhelyhez kötődött: a gyerekek libegőztek, majd átkeltek a Nemzeti Összetartozás Hídján is – vagyis azon a programon, amely az első turnus idején a lezárás miatt még nem valósulhatott meg.

Ugyanaz a hely, két külön történet

A téglási és a nyírmártonfalvai lakásotthon pusztafalui tábora más-más élményeket tartogatott, de a lényeg mindkét turnusban ugyanaz volt: együtt lenni, közösen felfedezni, feladatokat vállalni, alkalmazkodni és közben jól érezni magukat.

A kirándulások, a közös főzések, a természet közelsége és a váratlan helyzetek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek önállósága, együttműködése és egymás iránti figyelme erősödjön.

Pusztafalu így egy nyár alatt két külön lakásotthoni közösség emlékeinek helyszínévé vált – két turnussal, két történettel és rengeteg közös élménnyel.