Dokumentumok
Híreink
A Debreceni Református Nagytemplom Emlékkertjében idén is különleges történet elevenedett meg. A „Mesél az Emlékkert” program keretében a Hajdúdorogi Metropolitai Egyház fenntartásában működő Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ munkatársai a Debreceni Virágkarnevál tiszteletére ünnepi díszbe öltöztették az Emlékkert „imafáját”
.A színes, vidám díszekkel feldíszített fa ezúttal azonban nem csupán a virágkarneváli forgataghoz kapcsolódik. Egy kedves, ugyanakkor fontos üzenetet hordozó történetet is őriz: Samu, a kis sün meséjét.
Samu alakja a gyermekvédelemben nevelkedő gyermekeket szimbolizálja. Azokat a gyerekeket, akiknek életútja sokszor nehezebb, akiknek már egészen fiatalon olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyekkel kortársaiknak talán soha. Samu tüskéi egyszerre jelképezik a megélt nehézségeket és azt a védelmet, amelyre egy gyermeknek szüksége lehet ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
A mese üzenete ugyanakkor a reményről is szól. A tüskék mögött ugyanis egy érző, szeretetre vágyó és szeretni képes kis sün rejtőzik. Ahogyan minden gyermekben ott van valami különleges és megismételhetetlen: a szeretet képessége, a jóság, az érték és az a belső erő, amely megfelelő támogatással és biztonságos környezetben kibontakozhat.
A Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ lakásotthonaiban és nevelőszülői hálózatában olyan gyermekekről gondoskodnak, akik különböző okok miatt nem nevelkedhetnek vér szerinti családjukban. A szakemberek és nevelőszülők feladata nem csupán az, hogy otthont és biztonságot teremtsenek számukra, hanem az is, hogy segítsenek feldolgozni a múlt nehézségeit, megtapasztalni az elfogadást, és esélyt adni egy kiegyensúlyozottabb, reménytelibb jövőre.
Samu története ezért jóval több egy kedves mesénél. Arra emlékeztet bennünket, hogy a „tüskék” mögött mindig érdemes meglátni a gyermeket – az érzéseivel, értékeivel, vágyaival és szeretetigényével együtt.
A Debreceni Református Nagytemplom Emlékkertjében álló imafa így a Debreceni Virágkarnevál idején nemcsak színekkel, hanem egy fontos üzenettel is gazdagítja a várost: minden gyermek szerethető, értékes, és megérdemli, hogy biztonságban nőhessen fel.
Bővebben
Idén nyáron két külön turnusban is gyermekzsivajtól lett hangos Pusztafalu. Július 6–10. között a téglási lakásotthon, augusztus 3–7. között pedig a nyírmártonfalvai lakásotthon gyermekei táboroztak a zempléni településen. A helyszín ugyanaz volt, a két tábor azonban külön időpontban, külön csoporttal és részben eltérő programokkal valósult meg.
Július – kisvasút, hegyi túrák és egy emlékezetes összefogás
Az első turnusban, a téglási lakásotthon táborában már a megérkezés után közös feladattá vált a bevásárlás, később pedig a főzés és az étkezések előkészítése is. A gyerekek nem egyszerűen vendégei voltak a tábornak: aktívan részt vettek a mindennapi teendőkben, esténként pedig beszélgetések, zenehallgatás és falusi séták zárták a napokat.
A hét egyik legnagyobb élménye a pálházai Erdei Kisvasút volt, amely a Zempléni-hegység különleges világába vitte el a csapatot. A kirándulás végül egy nem tervezett történettel is gazdagodott: a csoport lekéste a menetrend szerinti buszt, a következő járatra pedig órákat kellett volna várni. A helyiek azonban azonnal segítséget ajánlottak, így mindenki biztonságosan visszajutott a szállásra. A váratlan helyzet végül az összefogás és az önzetlen segítségnyújtás egyik legszebb tábori emlékévé vált.
A hegyi túrák mellett közös sütögetés, zene és sok beszélgetés is belefért a hétbe. Bár a Nemzeti Összetartozás Hídjának meglátogatása egy lezárás miatt ekkor elmaradt, a gyerekek rugalmasan alkalmazkodtak a programváltozáshoz.
Augusztus – vár, VR, libegő és az Összetartozás Hídja
Néhány héttel később a nyírmártonfalvai lakásotthon csapata érkezett Pusztafalura. A második turnusban hat, 10–16 év közötti gyermek és két kísérő töltött öt napot a településen. Már az első este közös bográcsozással és falusi sétával indult, ráadásul a helyi polgármester jóvoltából a gyerekek egy új VR-termet is kipróbálhattak.
Másnap gyalogosan vették célba Füzér várát, ahol a természetjárás és a történelem egyszerre került közelebb hozzájuk. Este a VR-szemüvegek segítségével Pusztafalut és környékét egészen más szemszögből – akár madártávlatból – is felfedezhették.
A folytatásban Füzérradvány, Pálháza és a kisvasút következett, este pedig tánc és karaoke a tábortűznél. Az egyik legizgalmasabb nap Sátoraljaújhelyhez kötődött: a gyerekek libegőztek, majd átkeltek a Nemzeti Összetartozás Hídján is – vagyis azon a programon, amely az első turnus idején a lezárás miatt még nem valósulhatott meg.
Ugyanaz a hely, két külön történet
A téglási és a nyírmártonfalvai lakásotthon pusztafalui tábora más-más élményeket tartogatott, de a lényeg mindkét turnusban ugyanaz volt: együtt lenni, közösen felfedezni, feladatokat vállalni, alkalmazkodni és közben jól érezni magukat.
A kirándulások, a közös főzések, a természet közelsége és a váratlan helyzetek egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a gyerekek önállósága, együttműködése és egymás iránti figyelme erősödjön.
Pusztafalu így egy nyár alatt két külön lakásotthoni közösség emlékeinek helyszínévé vált – két turnussal, két történettel és rengeteg közös élménnyel.
Bővebben
Három lakásotthon – Nyíradony, Debrecen-Békés utca és Józsa – gyermekei és nevelői négy napot töltöttek együtt Poroszlón, a Szent János udvarában. A csendes táborhely hamar megtelt gyerekzsivajjal, nevetéssel és izgatott készülődéssel.
A megérkezést követően a finom pizza elfogyasztása után már indult is a csapat a Tisza-tóhoz. A fürdőzés, a kagylókeresés és az esti, szabad ég alatt elfogyasztott paprikás krumpli remekül megalapozta a közös napokat. Az estéket hosszú beszélgetések, zenehallgatás és sok nevetés tette emlékezetessé.
A következő napokban sem maradtunk élmények nélkül. Ellátogattunk a Tisza-tavi Ökocentrumba, ahol a gyerekek megcsodálhatták a tó élővilágát, az akváriumokat, a kilátóból nyíló panorámát, valamint részt vehettek csónakázáson és állatsimogatáson is. A délutánokat fürdőzés, vízibiciklizés és kerékpározás tette még mozgalmasabbá.
Különleges élményt jelentett a Tisza-tavi vízisétány bejárása is. Az 1500 méter hosszú pallóúton sétálva testközelből ismerkedhettünk meg a tó növény- és állatvilágával, a nádasok és hínármezők különleges világával.
A tábor utolsó napján a közös reggeli után elérkezett a búcsú ideje. Egy nagykorúvá váló fiút közös énekléssel és linzertortával köszöntöttünk, majd a pakolás és takarítás után még egy utolsó kerékpározásra is jutott idő a tóparton.
A négy nap alatt 21 gyermek és felnőtt osztozott a közös élményekben. A tábor minden résztvevő számára tartalmas, vidám és emlékezetes kikapcsolódást nyújtott. Ahogy a gyerekek fogalmaztak, a „panzióban” minden adott volt a pihenéshez, a beszélgetésekhez és az új élményekhez – de legfőképpen ahhoz, hogy együtt legyünk.
Bővebben
Lakásotthon