Ez volt az első alkalom, hogy a Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ szervezésében megrendezésre került ez a program, de a hangulat alapján biztos, hogy nem az utolsó! A cél egyértelmű: építeni a közösséget, erősíteni a kapcsolatokat, és lehetőséget adni arra, hogy a gyerekek és nevelőszülők kötetlenül, jókedvűen együtt lehessenek.

Mi történt a napon?
Volt minden, ami egy jó bulihoz kell: játékok, beszélgetések, mosolyok – és persze egy fantasztikus bográcsos ebéd, amit Béla bácsi főzött hatalmas lelkesedéssel. A finom falatok után sem unatkozott senki, hiszen a programok színesek voltak és minden korosztálynak tartogattak meglepetést.

A szervezést helyi nevelőszülőnk, Rápolti–Darai Mónika fogta össze, a háttérmunkát és szakmai támogatást pedig Furó Bea, nevelőszülői tanácsadó segítette. Az ő munkájuk nélkül ez a nap biztosan nem lett volna ilyen színes és emlékezetes.

És miért volt ez fontos?
Mert néha pont ezek az alkalmak azok, amikor jobban megismerjük egymást, amikor csak úgy „jelen lehetünk” egymás számára – nem mint segítő vagy gondozott, hanem mint emberek, akik törődnek egymással.

A visszajelzések alapján egyértelmű: folytatni kell! A szervezők már tervezik a jövő évi családi napot, hogy minden évben legyen egy ilyen nap, amikor együtt vagyunk, nevetünk, játszunk – és közösséggé válunk.

A helyszín kiválasztásánál figyelembe vettük, hogy a gyerekek nagyon szeretik a „vizes” élményeket, így a Tisza-tó tökéletes választásnak bizonyult.

A táborba érkezés és a szállás elfoglalása után az ismerkedésé volt a főszerep. A gyerekek Hajdú-Bihar Vármegye 13 lakásotthonából érkeztek, sokan közülük már rutinos táborozóknak számítottak, azonban volt olyan gyerek is, aki most először gazdagodhatott a táborozás nyújtotta élményekkel.

A gyerekek kisebb-nagyobb csoportokba szerveződve ismerkedtek, sétáltak, zenéltek, játszottak. A camping területéről lehetőség volt kerékpárt bérelni, így közel 30 gyerek vállalkozott arra, hogy felnőttek kíséretében egy rövid túrát tesznek a Tisza-tó körül. A délután hátralévő részében kötetlen szabadidős programok voltak. Az elsőként táborozók felfedezték a helyszínt, bejárták minden zeg-zugát. Előkerült az elmaradhatatlan foci, röplabda is.

A második nap a „vízről” szólt. Ezt a napot nagyon várta mindenki, hiszen a jó időt kihasználva birtokba lehetett venni a tavat, mindenki kedvére fürödhetett. Lehetőség volt tavi túrán is részt venni. Az erre vállalkozók az 1 órás túra keretében, 6-8 fős csónakokban ülve, megismerkedhettek a tó élővilágával, felfedezhették a környék természeti szépségeit.

A következő nap a Fancsika Fans Egyesület jóvoltából egy előadáson vehettünk részt, melynek témája a „Hulladékgazdálkodás a mindennapokban, a szelektív hulladékgyűjtés fontossága” volt. Az előadáshoz kapcsolódva játékos programok is voltak.

Délután a nagyobbak fürdeni mentek, a kisebbek ellátogattak a város egyik legszínvonalasabb játszóterére, ahol önfeledten csúszdáztak, mászókáztak és játszottak.

A tábor zárásaként zenés, táncos estét szerveztünk a gyerekek nagy örömére, melybe a felnőttek is aktívan bekapcsolódtak. A „Kívánságműsorban” minden zenei műfaj képviseltette magát, a bátrabbak még táncra is perdültek.

Az utolsó nap már a hazautazásé volt. A gyerekek és mi, felnőttek is sok-sok élménnyel gazdagodva tértünk haza. A szabadidő hasznos eltöltése nagyon fontos a fiatalok számára is. A tábornak közösségformáló ereje volt, az ott eltöltött minőségi idő alatt nemcsak egymást, hanem önmagukat is jobban megismerhették a gyerekek.

Bár a táboroztatás nagyon fárasztó volt, azonban egy-egy elhangzott mondat kárpótolt mindent: „De jó, hogy el tetszett hozni ebbe a táborba! Én még sosem voltam ilyen helyen!”

Már az utazás is izgalmasan indult: volt, aki énekelt, mások viccekkel szórakoztatták egymást a buszon. A helyszínre érve színes programok vártak minket: arcfestés, ugrálóvár, buborékshow és sok-sok játék – mindenki megtalálta a kedvencét. Volt akadálypálya, csapatverseny, kézműveskedés és persze rengeteg nevetés.

A nap során nemcsak játszottunk, hanem sok új barátot is szereztünk. Jó volt látni, hogy ennyiféle helyről érkeztünk, mégis könnyen megtalálta a közös hangot mindenki egymással. A felnőttek közben végig ott voltak mellettünk: szerveztek, segítettek, biztattak – és figyeltek arra, hogy mindenki jól érezze magát.

A gyereknap valódi üzenete az volt: fontos vagy, számítasz, jó, hogy itt vagy! Egy olyan közösség tagjai vagyunk, ahol figyelnek ránk, ahol számítanak a mosolyaink és a kérdéseink is.

Hazafelé sokan már most azt találgatták, jövőre vajon milyen meglepetések várnak majd ránk. Egy biztos: ez a nap emlékezetes marad mindannyiunknak – mert együtt ünnepelni, együtt lenni mindig jó.

Szerző: K. Marietta (17 éves), Berettyóújfalu

A kaland már kora reggel kezdetét vette Debrecenben, ahol egy kényelmes busszal indultunk útnak. Az utazás során vidám beszélgetések és nevetések töltötték meg a buszt, így a bő egyórás út pillanatok alatt eltelt.

Amikor megérkeztünk Abádszalókra, a tavat körülvevő természet azonnal elvarázsolt minket. A nap programjai középpontjában a közös főzés és a természet felfedezése állt. Két hatalmas üstben babgulyás készült, amit közösen, nevetések és élmények közepette főztünk meg. Az illatok gyorsan szétterjedtek a parton, és mindenki lelkesedéssel várta a finom ebédet.

A babgulyás mellett a résztvevők házi süteményekkel is készültek, melyek igazán különlegessé tették az étkezést. A házi édes- és sós sütemények mind a családi otthonok szeretetét hozták magukkal, így a közös étkezés valódi ünneppé vált.

Az ebéd utáni programunk a kiskörei vízerőmű és hallépcső megtekintése volt. A látogatás során megismerkedtünk a vízerőmű működésével és a hallépcső fontosságával a helyi ökoszisztéma fenntartásában. A természet közelsége és a technológiai újítások látványa mély benyomást tett mindannyiunkra.

A nap végére fáradtan, de tele élményekkel és új barátságokkal tértünk vissza Debrecenbe. A kirándulás nemcsak a nevelőszülők és tanácsadók közötti kapcsolatokat erősítette, hanem lehetőséget adott a kikapcsolódásra és a feltöltődésre is.

Ez a májusi nap emlékezetes marad mindannyiunk számára, hiszen nemcsak szép helyeken jártunk, hanem valódi közösséget is építettünk. Várjuk a következő alkalmat, amikor ismét együtt fedezhetjük fel Magyarország szépségeit!

Külön köszönet Kecskemétiné Tóth Andrea, nevelőszülői tanácsadónknak és nevelőszülőinek a szervezésért és a finom ebédért.