2024. május 13-án indultunk, hogy egy régi tervünket megvalósítsuk és belevessük magunkat Krakkó belvárosi látványába. Először Szlovákiában – Eperjesen álltunk meg és néztük meg a háromhajós gótikus Szent Miklós templomot, mely a városközpont éke; majd ezt követően a Keresztelő Szent János Görögkatolikus Székesegyházba látogattunk. A monumentális építészeti stílusok mindannyióknak tetszett. Innen tovább haladva a Magas-Tátra vonulatánál folytattuk utunkat Zakopane-i síparadicsomba. Ugyan most nem volt hó, de a kisváros most is hangulatos volt.
Krakkóba a kora esti órákba érkeztünk. A kalandosnak mondható parkolási procedúránk után hamar elfoglaltuk udvaros, gangos szálláshelyünket. Éhségünket egy grúz étterembe enyhítettük. Kedd reggel krakkói sétánk a belvárosba indult és szebbnél szebb épületeket láttunk. A Posztó csarnokon keresztül a Visztulát már a Wawel erődítmény tornyaiból nézhettük. A ludzmierzi Mária kegytemplomba misére is beülhettünk. Bár nyelvünk különböző, a hitérzés hasonló. Délután Auschwitz-Birkenaui táborba indultunk. A holokausztra emlékezve jártunk a síneken és a barakkokba. A nagy történelmi események mai korban felelevenítve elgondolkoztatott mindegyikőnket. Az esti órákban kerekévfordulós születésnapi meglepetéssel köszöntöttük kollégánkat, majd a napi élmények sokaságával tértünk nyugovóra.
Szerda reggel Wadowicébe érkeztünk, II. János Pál pápa szülővárosába. A szépen kialakított főtéren megtekinthettük a Szűz Mária Bazilikát, és a tér járólapjain keresztül bejárhattuk a néhai pápa útját.
Az épületek és események tudnivalójából felosztva mi magunk készültünk, így idegenvezetés híján, mi kalauzoltuk a kis csoportunkat. Mindez az élmény és csapatépítés természetesen nem jöhetett volna létre fenntartói és vezetői támogatás nélkül, melyet ezúton is nagyon köszönünk, illetve kollégánk szervezéséért is hálásak vagyunk.